2009. okt. 27.

*

4 megjegyzés:

  1. sima duplaexpo?
    nagyon jó, egész absztrakt. csak gondolom, hogy nem véletlen, de ugye mégis kiszámíthatatlan az, hogy a vonalkák hol fedik és nem fedik egymást, így a véletlen játéka valahogy mégis jelenedik, ezt szeretem fatilla képeiben is, hogy engedi és teret ad a hibáknak, de ugye ezt mégsem tudjuk halálpontosan kiszámítani. és akkor jönnek azok a fedések és azok az átlátszó felületek, amik pl arra is emlékeztetnek, mikor az egyik és másik szemedet felváltva becsukva szemezgeted a látványt (pl nekem a strandon a fűszálak a gyengém, fekvenapozva), és akkor azt gondolod, mekkora lenne 2 kamera, mindkettő egy-egy szembogaradba beleépítve, és azzal lehetne lődözni. most legutóbb az ötletem egy night bar volt, rúdtáncosokkal, de kiebrudalnának engem onnan akkor is, ha pupillakamerám lenne..
    emese, köszönjük! :)

    VálaszTörlés
  2. igen.
    ezzel "kisérletezek " mostanában. ami ugye annyira nem igaz, hiszen mindig is alkalmaztam...de próbálom tudatosan.:) és ugyanarra jutottam, amit írtál, hogy nem engedem ki a kezem közül a véletlen beleszólását. miért is tenném, hogy ezzel hasson tudományosabbnak és elfogadhatóbbnak azok számára, akik mindent pontosan szeretnének tudni, így aztán megérteni és csak így elfogadni. a véletlen is egy olyan dolog, ami van és megfogható és értelmezhető, sőt értelmet adhat egy képnek, azon túl, hogy egy feladat. életre kelti, a mögöttes tartalom kulcsa lehet.
    de a legfontosabb számomra, hogy csak így tudom a feladatot a magam számára is élvezhetővé tenni.
    de még így is, hogy hagyom a véletlent varázsolni, még így is úgy látom, hogy azok a képeim az életrevalóbbak, amik hirtelen jönnek és elkapott pillanatok. persze azok is tudatosak, de nem megrendezettek, hanem a hely és alkalom okozta saját hangulatom eredménye, és szerintem ez is, akárcsak a véletlen avgy a duplaexpo egy fajta kísérleti dolog is lehetne és miért ne lehetne ezt is tudatosan alkalmazni és elfogadhatóbbá tenni, mondjuk egy experimentális témában...a hangulatból, hirtelen felindulásból, tehát előre nem megtervezett fotózos pillanatok alatt készített képek :D ez most elég bénán lett megfogalmazva, de azért lehet érteni. és persze szintén még a véletlen is hozzátesz.
    és én köszi:)

    VálaszTörlés
  3. jól nézzük meg ezt a fotót.
    azért jó, hogy itt landolt, mert mégiscsak magán hordozza a hibaista alappillanatok rejtélyét, mertugye, ki akarná éppen a lány jobb kézfejét a bal sarokba vágni, azonkívül látható a mozdulatsor halványan a bal karnál, azzal, hogy nem akarnám darabokra szedni a képet, mégis valamiféle sebészkedés történik annak érdekében, hogy mit is látunk, amit nem. szóval Mesi, a továbbfejlesztés akár tudatos, akár nem, bizonyosan előbbrevisz és egy olyan dologhoz, amiről még azt sem tudjuk, hogy micsoda:)

    VálaszTörlés
  4. szerintem az majdnem mindegy, hogy a képen egy elkapott pillanat van vagy megrendezett
    olyan, mint egy tornagyakorlat, mondjuk, duplaexpózva. de ez a tornagyakorlat átformálódik amiatt a fény miatt, ami pont a kézfelnyújtós test hátán jelenik meg. mint egy angyali szárny, szerintem. innen persze lehet bármire gondolni, nekem leginkább egy bukott angyal...de ez mindegy.
    lényeg, hogy a kép azért lett kiválasztva, mert a fényszárny szerencsés elhelyezkedése számomra átfogalmazott egy szimpla, tudatos, duplaexpót, amin igazán nagy mögöttes tartalom nemvolt.
    de így lett.

    VálaszTörlés